Térkép - Teotihuacan (Teotihuacán)

Teotihuacan (ejtsd Teotivakan) romváros Mexikóban, a Mexikói-völgy északkeleti részében fekszik, México szövetségi állam területén. Piramisain kívül a város még híres terjedelmes lakónegyedeiről, az úgynevezett „Holtak útjáról”, és számtalan, jó állapotban fennmaradt színes falfestményeiről.

Virágzása tetőpontján, az első ezredév első felében Teotihuacan volt a Kolumbuszt megelőző idők legnagyobb városa Közép-Amerikában. Az archeológiai terület (melyet ma San Juán Teotihuacán–nak hívnak és Mexikóváros törvényhatósága alatt áll), körülbelül 40 km-re van északkeleti irányban Mexikóvárostól. 150 és 450 között a város területe több mint 30 km² volt, a lakosság száma 150 000 és 250 000 között mozgott. A legkorábbi építkezések Teotihuacanban időszámításunk előtt 200-ra tehetőek. Legnagyobb piramisukat, a Nap-piramist, 100 körül fejezték be. Ez a piramis a második legnagyobb az Újvilágban (az első a San Andrés Cholula nevű városban található). A városállam befolyása Guatemaláig terjedt. Különböző maja feliratokból a régészek kihámozták, hogy a városi nemesség tagjai Hondurasig is eljutottak. Érdekes módon, a városnak nem voltak látható katonai erődítményei; újabb felfedezések azonban arra utalnak, hogy harcászati szempontból nem volt nagy különbség Teotihuacan és más, későbbi civilizációk – mint például a toltékek és az aztékok – között.

A város alaprajza egy négyzetes háló, amely a központi, északkelet irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a „Holtak útja” köré szerveződött. Elnevezése az aztékoktól ered, akik azt hitték, hogy az utat szegélyező kisebb, lapos emelvények sírokat takarnak, azonban a régészek szerint ezek az építmények pusztán szertartási célokat szolgáltak. Az út a Hold-piramisnál végződik, kétoldalt templomok romjai sorakoznak. A Nap-piramis 63 m magas, alapja 222×225 m-es. A Hold-piramis valamivel kisebb, de arányaiban szebb. A piramisokat sötétpiros színre festették. A széles főutcát az úgynevezett Fellegvár zárja le, a Tollas Kígyó (Quetzalcoatl) romos állapotban lévő templomával. Az eredetileg templomokkal körülvett teret a spanyolok nevezték el Fellegvárnak, abban a hitben, hogy valaha erődítmény volt – valójában ez volt a város vallásos és politikai életének központja. (Lásd még: Mexikó turizmusa)

Teotihuacan korai történelme ködbe vész, alapítóinak eredete sok vita tárgyát képezi. A mexikói és északamerikai archeológusok sokáig úgy hitték, hogy a várost a tolték törzs építette (lásd a spanyol hódítás idejéből származó Firenzei Kódexet). Később azonban kiderült, hogy a nahuatl „toltec” szó, ami csak „magasfokú ügyességű mesterembereket” jelent, nem szükségszerűen utal az Hidalgo állambeli Tula környékén letelepedett tolték civilizációra. A tolték törzs századokkal a teotihuacani kultúra után érte el hatalmát, tehát nem lehetett a nagyváros megalapítója. Szakértői körökben spekulációk merültek fel egy másik régi törzs, a totonákok körül, Teotihuacan esetleges alapítói gyanánt. Szóba jöttek már a szapoték, misték és maja civilizációk is; kulturális és építészeti szempontból Közép-amerika legrégibb civilizációja, az olmék törzs áll Teotihuacanhoz legközelebb. Bár az, hogy a város egy birodalom központja volt-e vagy sem vitatható, befolyása egész Közép-Amerikára jól dokumentált; erre a régészek számos bizonyítékot találtak több helyen is, mint például Veracruzban és környékén, és a maják területein. A teotihuacáni lakosság etnikai összetétele még szintén vita tárgya; lehetséges, hogy a navatl, az otomi és a totonák etnikai csoportok is a város lakói közé tartoztak. Néprajztudósi körökben feltételezik, hogy Teotihuacan tulajdonképpen többnemzetiségű államszervezet volt. Mint ipari központ, a város sok és sokfajta mesterembernek adott munkát. A lakosság legnagyobb része földszintes bérházakban lakott, és ugyanitt voltak a dolgozó osztály műhelyei is. A fazekasok, ékszerészek, kőművesek, keramikusok és egyéb munkások termékeit kereskedők juttatták el Közép-Amerika többi területére. Legfontosabb kereskedelmi cikk az obszidián volt. A közemberek szorosan egymás mellé épített, vastag falakkal elválasztott lakásokban éltek, közöttük keskeny utcák és átjárók voltak. A város vezetői és a felsőbb réteg a „Holtak útja” mentén épült, nagyobb és igényesebb házakban laktak. A lakosztályok falait ezer és ezer festmény díszítette. A legtöbb információ Teotihuacan kultúrájáról a maja hieroglifákon kívül a város falfestményeiből származik. Az idők folyamán akadtak olyan lelkes műértők is akik Firenze festészetéhez hasonlították a festményeket.